Horváth Márton 1975 körül
Ami Horváth Márton 1968 utáni politikai nézeteit illeti, bár a létező szocializmusra mindvégig
igen kritikusan tekint, magát a kommunizmust élete hátralévő két évtizedében sem tagadja meg.
Úgy véli, valójában az eszme megvalósításába csúszott hiba – amit a világforradalom elmaradása
és az állam elhalására vonatkozó tétel visszájára fordulása idézett elő. A bűnös módon
megvalósult marxi forgatókönyv további magyarázatát Horváth a fiatal Marxnak a nyers
kommunizmusról szóló fejtegetésében véli megtalálni, amely szerint a magántulajdonnal rosszul
szembeforduló kommunizmus (ha a köztulajdont, mint általános magántulajdont valósítja meg a
tulajdon nélküliség helyett) despotikus természetűvé is válhat.
204
A megvalósult szocializmus marxista alternatívájába vetett hitének megfelelően Horváth az 1968-
as prágai tavaszt a szabadság és a kommunista eszme összeegyeztetésének biztató kísérleteként
értékeli, és tragédiaként éli meg annak eltiprását (akárcsak az 1981-es lengyelországi
eseményeket). A 70-es és a 80-as években számos, saját múltbeli szerepét igen kritikusan elemző
tanulmányt jelentet meg a Kritika című folyóiratban
205
(s a cikkekbe több alkalommal is
„belecsempész” a Tekercsekből kicenzúrázott bekezdéseket). Lehetőség szerint rendszeresen
olvassa a nyugati sajtót, illetve a külföldi „fellazító” és a hazai szamizdat-irodalmat, s rádióján
kizárólag a Szabad Európát hallgatja, beleértve az olykor rá szórt szidalmakat is. A múltjához való
viszonyát jellemzi a Tekercsek egyik (szintén kihagyatott) bekezdése is, amelyben így ír regénybeli
önmagáról: „A dantei infernó legmélyebb bugyrába van zárva, jégbe fagyott árnyak közé. Az a
büntetése, hogy gigantikus lépcsőházi gondolkozásban élje át újra és újra, amit élő, cselekvő,
emberi korában elmulasztott. Minél merészebb összefüggéseket tár fel, annál inkább idézi magára
a vádat: miért oly későn?”
206
1986. szeptember 15-én az akkori ideológiai KB-titkár az MSZMP KB Titkárságának ülésére
benyújtott előterjesztésében Horváth Márton számára – munkásmozgalmi érdemei és közelgő
nyolcvanadik születésnapja alkalmából – a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetés
adományozását javasolja. A Titkárság azonban az indítványt vita nélkül leveszi a napirendről –
vélhetően a KB-titkár főnökének a közbelépésére.
207
Horváth azonban 1987. június 8-án még
egyszer s utoljára mégis visszajut a napirendre – amikor az ezúttal engedékenyebb Titkárság
ellenszavazat nélkül hozzájárul, hogy „elhunytáról rövid hír jelenjék meg”.
208
Temetésén a párt
nem képviselteti magát; a búcsúbeszédet az 1956-os Nagy Imre-kormány egykori sajtófőnöke,
Vásárhelyi Miklós mondja.
Horváth Márton pártbeli gúnyneve különben ez volt: Auszer Marci. Akaratlan névadója pedig a
kommunistákat mindig is csak veszélyes felforgatóknak tekintő tulajdon édesanyja volt, aki a
pártról és híveiről szólva mindvégig ezt hangoztatta: „Alle Kommunisten sind Verbrecher, außer
Marci!”
209
204
„Marx anti-utópiája [Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből] szembenéz azzal, hogy a kommunizmus első
megvalósulása még magán viseli az örökség legsúlyosabb terhét, a magántulajdont, annak szörnyű
következményeivel együtt.” Horváth: Holttengeri tekercsek. I. m. 343.
205
„Lobogónk: Petőfi”? – beszélgetés Horváth Mártonnal (1972/11); A személytelenség kultusza (1974/6);
Művészetpolitika – két évtized távolából (1975/11); Nehéz utókornak lenni (1981/6); Megjegyzések a szektásság
politikai gyökereiről (1983/6); József Attila és az illegális kommunista párt (1986/2).
206
A Holttengeri tekercsek kiadatlan fejezeteiből. I. m. 434–435.
207
Az MSZMP KB Titkársága 1986. szeptember 15-i ülése. MNL OL M-KS 288. f. 7/755. ő. e. 7.
208
Az MSZMP KB Titkársága 1987. június 8-i ülése. MNL OL M-KS 288. f. 7/778. ő. e. 8.
