Schiller párttagként végzett első komolyabb vállalkozásának színhelye a nevével ellentétben nyomorúságos Örömvölgy utca, ahol egy munkásbérház kilakoltatástól rettegő lakóit a lakbér csökkentéséért indítandó lakbérsztrájkra agitálja. Egy nővel mentem, Berczeller Máriának hívták […], és azzal kopogtattunk be a lakásokba, hogy a Népszava számára gyűjtünk előfizetőket, ez volt a legalizálása a látogatásunknak. […] Szerencsére ezt veszély nélkül lehetett megtenni, mert senki sem nyúlt a zsebébe, hogy fizessen egy hónapra előre a Népszavára […]. A legtöbb családnál jó fogadtatásra találtunk, de később megtudtam, hogy egy albérletben ott lakott egy strici. Ez most nem indulatszó akar lenni, hanem valóban strici, ez volt a foglalkozása, hogy nőket futtatott […], és bejelentette a rendőrségen, hogy ide járnak kommunisták […]. Nagyon komolyan vették a dolgot, maga Wayand, a politikai rendőrségnek egy csoportvezetője jött ki autóval, és ők fogadtak minket abban a házban, és beraktak az autóba, és vittek is. 12  Ez volt az első lebukásom. 13 Az eset pikantériája – hogy tudniillik az illegális lakbércsökkentési mozgalom szervezője egy háztulajdonos fia – nem kerüli el a sajtó figyelmét sem. Hírt ad róla a Pesti Hírlap, a Népszava és a Magyarság is, valamint terjedelmes riportban számol be róla A Reggel. 14  A Kis Újság tudósítása szerint: Egy […] detektívcsoport az Örömvölgy utca 16. számú ház egyik lakásába kopogtatott be, ahol Schiller Marcel volt műegyetemi hallgató titkos nyomdát rendezett be. […] Édesapja Schiller Jenő Baross utcai dúsgazdag régiségkereskedő és többszörös háztulajdonos. A nyomdában a munkásságot házbér nem fizetésére izgató röpiratokat készített a háziúr fia. 15 A vizsgálati fogságban Schiller a verés ellenére is kitart az előre megbeszélt fedőtörténet mellett (hogy tudniillik társával egy könyvtárban ismerkedett meg, és a házban szociológiai kutatást végeztek). Néhány hónap múlva történő szabadulását azonban nem ennek, hanem a kommunistákat különben nagyon nem szívlelő apjának köszönheti, aki a házkutatáson fő bűnjelként lefoglalt és általa először látott sokszorosítógépet határozottan a magáénak vallja, amelyet állítása szerint üzleti célból szerzett be. „A Szemák-tanács 16  nem tehetett egyebet, az tárgyalta az ügyet, minthogy elfogadta [a papa érvelését], mégiscsak egy virilista, nagy adófizető, 12 Dr. Wayand Tibor detektívfelügyelő (1890–1949) az események idején a budapesti főkapitányság politikai nyomozó főcsoportja baloldali ügyekkel foglalkozó csoportjának a detektívje, majd 1939-től a vezetője. Ami a Schiller által említett autót illeti, meglehet, arról a járműről van szó, amelyről Wayand a húszas-harmincas évek fordulóján végzett rendőri munkát jellemezve utóbb így panaszkodott: „Meg kell jegyeznem, hogy technikai segédeszközeink egyáltalán nem voltak. Évek után sikerült […] egyetlen öreg hivatalos autót biztosítani a politikai nyomozások és figyelések céljára. Ezt az autót [...] az illegális munka résztvevői már messziről megismerték, s így csak az elkerülhetetlen szükség esetében vettük igénybe.” Lásd Varga Krisztián: Az 1945 előtti politikai rendőrség Wayand Tibor detektívfelügyelő önvallomásában. Elérhető: http://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2009_1_varga_k.pdf. (Letöltve: 2018. 02. 12.) 13 Horváth Márton visszaemlékezése egy vele 1986 őszén készült rádióinterjú adásba nem került részletében. Az 1986. szeptember 10-én sugárzott interjú nyers (vágatlan) változatának a Kossuth Rádió által készített korabeli gépelt átirata, 1–2. (A szerző birtokában.) 14 Beszélgetés a kommunista szervezkedés vezérének a szüleivel (szerző nélkül). A Reggel, 1932. március 29. 7. 15 Újabb kommunista szervezkedést leplezett le a budapesti rendőrség (szerző nélkül). Kis Újság, 1932. március 25. 4. Elérhető: https://adtplus.arcanum.hu/hu/search/ (fizetős tartalom) 16 Dr. Szemák Jenő (1887–1971) ekkor a Budapesti Kir. Büntetőtörvényszék tanácselnöke, számos kommunistaellenes büntetőügy, köztük az 1935-ös Rákosi-per bírája.

akiről nem lehet rosszat föltételezni.” 17  

17 Horváth Márton visszaemlékezése egy vele 1986 őszén készült rádióinterjúban. I. m. 2. Schiller Jenő 1935-ös bevallott jövedelme 36,520, a vagyona pedig 452,990 pengőre rúgott. Ez utóbbi összeg nagyságát érzékelteti, hogy az közel a másfélszerese volt a Magyar Tudományos Akadémia 1935. évi költségvetésének. Schiller Jenő anyagi helyzetéről lásd az 1935. évi nagyadózók jegyzékét. Közli dr. Zentay Dezső (szerk.): Beszélő számok IV. – Az utolsó félszázad. Bevallott jövedelmek és vagyonok. Franklin Társulat Nyomdája, Budapest, 1936. 80.

Schiller Marcel a szüleivel és Ferenc öccsével 1930 körül