Az ágyban lettem forradalmár  2  (1929–1944) Bár a numerus clausus törvény miatt Schiller Marcelt első jelentkezésekor nem veszik fel az építészeti egyetemre, mégsem gondol a kivándorlásra (nem úgy, mint medikus bátyja, aki viszont csak erre gondol, miután a pécsi orvosegyetemen több alkalommal is úgynevezett „zsidóverések” szemtanúja lesz, s diplomája megszerzése után az Egyesült Államokba távozik). Egyetemi éveinek a vége felé Schiller néhány diáktársával együtt a modern építészet (a Bauhaus) hívévé válik. Mint egy visszaemlékezésében írja, „rendkívül lelkesen fogadtuk az »új építészet« irányzatát, amelyet a 20-as évek második felében egy Molnár Farkas nevű építész importált Dessauból, aki igen szépen magyarázta nekünk annak »forradalmi«, sőt kommunista jellegét. Egyszeriben megfeledkeztem a gyermekkoromban megtanult műtörténeti stílusokról, és teljes erővel részt vettem a »laposok« (lapostető) és a »csúcsosok« között folyó naiv és heves harcokban. Az »új építészet« világnézeti pótlék volt számunkra, az »új kollektív ember« kifejezője és megszülője”. 3  Nem sokkal később azonban, mint írja, megrendült az új építészet univerzális jelentőségébe vetett hite, s ennek három oka volt: „Az egyik a bethleni politika gazságai, amelyet végig érdeklődéssel kísértem, s ez állandóan figyelmeztetett, hogy építészeti vitáink »nem e világból valók«. Ez egyszerre volt jó és rossz: »felülemelkedtünk« a politika szennyes hullámain – de ugyanakkor a kisujjunkat sem mozdítottuk, hogy a ránk is csapódó szennyet letöröljük. A másik szépirodalmi és tudományos olvasmányaim voltak, […] az első szovjet regények, a Csokoládé, 4  a Hajrá, 5  Majakovszkij németül, Marx és Engels, amit a Fővárosi Könyvtárból szereztem meg. A harmadik: az »új építészet«-et propagáló kiállítást szerveztünk a 20-as évek végén, és az én feladatom volt ebben feltárni az akkori budapesti lakásviszonyokat. Tapasztalataim minden akkori elképzelésemet felülmúlták, s ez döntően hozzájárult ahhoz, hogy belássam, az »új építészet« forradalmisága nem egyéb frázisnál, bűnös és ostoba fecsegésnél. Baráti köröm fokozatosan valamiféle társadalomtudományi és filozófiai szemináriummá alakult át. […] 1928– 29-ben már elég rendszeresen tanulmányoztam és rendszeresen továbbadtam Hegelt, Marxot, Engelst, a »Schőnstein-füzeteket« 6 , egyes Lenin-műveket. […] Működésünkre ebben az időben felfigyeltek már a Párt részéről is. […] találkoztam a Schillinger házaspárral 7 , akik később megismertettek Grünwald Lászlóval 8  és Révai Dezsővel. 9  Tőlük kaptam az első illegális sajtó s a Párt működésének ismertetését.” 10 Schiller Marcel 1931-ben válik a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tényleges tagjává. Felvételét a korban szokásos módon nem kíséri semmiféle formális aktus, egyszerűen csak tudatják vele, s nyomban egy illegális pártsejthez osztják be, amelynek „agitprop-felelőse” lesz. (Sajátos, hogy első pártmegbízatása lényegében az egyetlen, avagy az utolsó is, hiszen hosszú pártkarrierje során mindvégig ebben a feladatkörben működött.) Elméleti rátermettsége mellett azután csakhamar bizonyíthatja a gyakorlatit is, újdonsült felső kapcsolata, Lakatos Éva ugyanis egy négy fős éjszakai jelszófestő csoportba osztja be. 11  Ennek akcióiban a feliratokat hárman festik, míg negyedik társuk biciklin kering a háztömb körül, s a ravasz rendőröket kémleli, akik csákójukat levéve és fényes övcsatjukat eltakarva bárhol lesben állhatnak a sötétben.

11 Lakatos Éva (1905–1993) tisztviselő, 1930-ban a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének (KIMSZ) sejttitkára.

2 Valamikor az 1920-as évek elején Schiller Marcel megbetegedett, s az orvos gyógyíthatatlan tüdőbajt állapított meg nála. Szülei a lesújtó hír hallatán engedtek a nagybeteg fiú utolsó kívánságának, hogy ti. maradék idejében a számára korábban tiltott marxista irodalmat is olvashassa. Erre a téves diagnózis révén nyert lehetőségre utalva mondotta később, hogy „az ágyban lettem forradalmár”. (Horváth Márton személyes közlése.) 3 Horváth Márton önéletrajza, 1951. június 5. 1. Gépirat másodpéldánya (a szerző birtokában). 4 Alekszandr Taraszov-Rodionov: Csokoládé. Ford. Katona Fedor [Karikás Frigyes]. Édition Monde, Párizs, 1930. 5 Valentin Katajev: Hajrá! Ford. Trócsányi Zoltán. Athenaeum, Budapest, 1935. 6 Dr. Schőnstein Sándor (1874–1945) orvos és kommunista publicista, az 1930-as évek elején adta ki Marx politikai gazdaságtanát népszerűsítő füzetsorozatát. 7 Schillinger László (1903–1942) magántisztviselő, 1930-ban az illegális párt budapesti bizottságának a tagja. 8 Grünwald [1945 után: Gács] László (1903–1968) szövőmunkás, 1930-ban az illegális párt budapesti bizottságának a tagja. 9 Révai [1945 előtt Léderer] Dezső (1903–1996) fotográfus, 1930-ban a párt agitatív fotómontázsokat készítő csoportjának a vezetője (Révai József öccse). 10 Horváth Márton önéletrajza, 1951. június 5. I. m. 1–2.

A KMP első jelvénye: csillag, eke és kalapács Forrás: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása Magyarországon  című diafilm. Magyar Diafilm Vállalat (MDV), Budapest, 1967. Elérhető: http://diafilm.osaarchivum.org