[A Hegel – Marx – Freud előzményei]
Medvetánc
1. Vita a zeneértőkkel. Gyulai idézet. (25. o.)
2. Bartók elfelejtett zene.
3. Disszonancia függőleges és vizszintes irányban.
4. Csak disszonancia által lehetséges alkotás. A konsz. nem egyéb megértett disszonanciánál.
5. A régi kont csak érteni vélik.
6. A botfülünek ezért minden disz. s egyben konsz mert nem tudja a diszt fölfogni.
7. Petőfi verse: Tied vagyok, tied, hazám.
8. Lényegében minden hasonlat disz, mert csak különböző dolgok hasonlítanak és csak hasonló dolgok különböznek.
9. A szellem általában csakis probléma formájában van adva: a szellem, a tudat a lét probléma-formában való jelentkezése
10. A disz. tulajdonképpen probléma. Probléma nélkül annak megoldása sincs, tehát konsz. sincs.
11. Egyes zenészek Bachból próbálják megértetni Bartókot. Ez lehetetlenség. Bach olyan, mint a szokás. Ha valaki szokásból tesz valamit, a szokásának az értelmét csak ugy foghatja föl, ha egy eredeti helyzetet fog föl (probléma) és old meg. Tehát Bartókból érthető meg Bach és nem fordítva.[2063]
12. Pikler Gyula: A megismerés folyamán az ellentétesek rendszeréből először a másodikat ismerjük meg s ezzel vesszük tudomásul az elsőt.
13. Hegel dialektika.
14. Marx: Osztályharc. Az osztályharc fölismerése hozza létre egy osztálytalan társadalom megérzésének lehetőségét és szükségét.
15. Freud: Ambivalencia, biszexualitás. A férfiét föloldja a nőé.
A közlés alapja:
Kézirat, 1 f.
PIM Kézirattár, JA 28, Katalógus, 1171.
[Kautsky...]
Kautsky:
„ „A Szociáldemokrata Pártprogramm Kritikája” c. hires cikkében mondja Marx:
„A kapitalista és a kommunista társadalom közé az egyiknek a másikba való forradalmi átalakulás korszaka esik. Ennek felel meg a politikai átmeneti idő, mikor az állam nem lehet egyéb, mint a proletárság forradalmi diktaturája.”
Ma, az utóbbi évek tapasztalatai alapján ezt a kormányzat kérdésére vonatkozó mondatot odaváltoztathatjuk, hogy azt mondjuk:
„A tisztán polgárilag és tisztán proletárilag kormányzott demokratikus állam korszaka közé az egyiknek a másikba való átalakulásának korszaka esik. Megfelel ennek is egy politikai átmeneti korszak, amelynek kormányzata
Kautsky:
„ „A Szociáldemokrata Pártprogramm Kritikája” c. hires cikkében mondja Marx:
„A kapitalista és a kommunista társadalom közé az egyiknek a másikba való átalakulásának korszaka esik. Ennek felel meg a politikai átmeneti idő, mikor az állam nem lehet egyéb, mint a proletárság forradalmi diktaturája.”
Ezt a mondatot ma, az utóbbi évek tapasztalatai alapján odaváltoztathatjuk, hogy azt mondjuk:
„A tisztán polgárilag és tisztán proletárilag kormányzott demokratikus államnak időszaka közé az egyiknek a másikba való átalakulásának korszaka esik. Ennek felel meg a politikai átmeneti idő, mikor a kormányzat szabályszerüen a koaliciós kormány formáját alkotja.” ”
Népszava, 1919. nov. 20.
Aki ismeri a szakszervezetek belső életét, jól tudja, hogy a szakszervezetek vezetői nem ritkán emberfölötti erőkifejtéssel tartották vissza vad sztrájkoktól a munkásokat és mindenkor arratörekedtek, hogy az ipari termeléshez szükséges nyugalmat békés megegyezéssel fönntartsák.
Tolsztoj:
Az egyházi hit megenged mindent. Fölmenti a rabszolgaságot (erlaubt), – ennek mind Európában, mind Amerikában az egyház volt a védelmezője.
A közlés alapja:
Gépirat, 1 f.
Veres András tulajdonában.
1. réteg: írógép; 2. réteg: kézírás.
Aláíratlan.