Tárgyi jegyzetek és magyarázatok

A kiadást jegyzetek kísérik, ezek azonban csak a legszorosabban a szövegekhez tartozó szövegtörténeti (textológiai) jegyzetek. A költő gondolatait megvilágító, ún. tárgyi jegyzeteket és magyarázatokat csak utólag fogjuk tudni hozzáfűzni a kiadáshoz. A tárgyi jegyzetek és magyarázatok elkészítését a József Attila Társaság vállalta magára. Íme a Társaság elnökének és társelnökének nyilatkozata:

1995-ben jelent meg József Attilának az 1923 és 1930 között írt tanulmányait és cikkeit közreadó új kritikai kiadás, amely külön kötetben mutatta be a szövegeket és magyarázatukat. Az 1930-tól 1937-ig, a költő haláláig terjedő időszakban keletkezett írások sajtó alá rendezését kezdetben anyagi gondok akadályozták. 2003-ban sikerült elnyerni egy OTKA-pályázatot, amelynek segítségével 2005-re elkészült a szövegek kritikai kiadásának kézirata, a magyarázó jegyzetek elkészítése viszont akkora feladatnak bizonyult, hogy 2010-ben önálló munkacsoportot kellett felállítani, és még így is hosszabb időt vesz igénybe a munka eredményes elvégzése.

A kritikai kiadás most készülő második részének kommentárjai hasonlóképpen fogják kidolgozni és megerősíteni az elmúlt másfél évtized új felismeréseit, mint ahogy az első rész esetében történt. Így például azt, hogy az 1931-es Irodalom és szocializmus többet köszönhet Pauler Ákos pánlogikus felfogásának, mint a költő marxista tájékozódásának. Vagy azt, hogy – egy rövid átmeneti periódus után – József Attila már az 1932-es írásaiban összhangba kívánta hozni Marx és Freud tanait, és ebben bizonyíthatóan orientálta őt a freudomarxista irányzat is.

Számos korábbi vitára tehet pontot, hogy világosan megkülönböztetjük a költő politikai és filozófiai nézeteinek alakulástörténetét. József Attila politikai pozíciója ugyanis folyamatosan változott: előbb kommunista volt, később szociáldemokrata, végül bármifajta mozgalmi kötöttség nélküli, „szabad” szocialista. De ez nem azonos marxizmusának alakulásával. Jóllehet már a húszas évek derekán ismerkedni próbált Marx nézeteivel, de csak a kommunista párt tagjaként fogott bele tüzetesebb tanulmányozásukba, és már régen nem volt párttag, amikor marxizmusa elmélyült. Nemcsak a Freuddal való egybevetés fontos jellegzetessége József Attila marxista tájékozódásának, hanem Marx és Engels ifjúkori műveinek előnyben részesítése is.

Legjelentősebb kései tanulmánya, az 1930-as években született értekező prózájának főműve, a Hegel – Marx – Freud, amely ugyanúgy töredékben maradt, mint a korai költészetbölcseleti írása, nemcsak Freud felől bírálja Marxot, hanem Freudot is Marx felől, miközben minden korábbinál nagyobb megértést mutat mindkettejük iránt, sőt Marx szellemi elődei, Hegel és Feuerbach iránt is. A Hegel – Marx – Freud nem publikált szövegváltozatainak marxizmuskritikája pedig – minden radikalizmusa mellett – sem jelenti az elmélet teljes elutasítását. József Attila Marx-interpretációja folyamatosan változott ugyan, de annak fogalmi-gondolati kereteiből élete végéig nem tudott (és föltehetően nem is akart) kilépni. Mindezt a kritikai kiadás készülő második részének kommentáranyaga reményeink szerint meggyőzően fogja bemutatni és bizonyítani.

Tverdota György és Veres András