[A történelmi materialista felfogásnak...]
A történelmi materialista felfogásnak igen furcsa két változatát figyelhettük meg. A németországi szociáldemokraták vérbefojtották a Spartacus fölkelést és utólag azzal érveltek, hogy a termelő erők még nem voltak elég fejlettek a szocializmusra – ime a fetisizmus, amely a dolgozóktól független, rajtuk kivül álló „termelőerők” kényszerképzetétől terhes. A másik furcsa változat meg éppen Staliné, aki e kérdés kapcsán gúnyolódik a németországi szociáldemokratákon, mondván: „Persze, bűnösek a termelőerők”. Csodálatos, hogy valaki, aki történelmi materialistának nevezi magát, egyáltalában bűnöst keres! Hiszen ekkor a történelmi bűnösök azok az emberek, akiknek révén a történelem fejlődése éppen materiális és nem ideális! S ha vannak bűnösök, (azok, akik az áhitott (=ideális) történelmi menetnek gáncsot vetnek,) akkor Stalin gunyolódásában éppen az az igaz, amit ő mint nevetséget tálal elénk. T. i. akkor valóban a termelőerők a bűnösek, nevezetesen a legfőbb termelőerő, a proletárság, amely mint osztály megakadályozta a proletárdiktaturának egy csoport, (a Spartacus szövetség) által való megvalósitását, vagy legalább is nem támogatta, ugyhogy egy másik (szociáldemokrata) érdekcsoport csapásai alatt el kellett véreznie. Érthető volna, ha egy kommunista átkozná ezért a proletárságot, valamint Ady a fajtáját, amelyből kinőtt, ebből azonban nem igen kerekedne tudományos szocializmus, legföljebb lirai költemény, amelyet azonban a hivatalos és nem hivatalos proletárság még nagyobb fölháborodással lökne vissza, mint a hivatalos Magyarország Ady rigmusait. E gyermekes történelmi materializmusnak megfelelően igen gyermekesen viselkednek a munkásmozgalom jelenkori vezetői. Egymást szidják. A szocdemek azt vetik a bolsevisták szemére, hogy miattuk nem tudják békés uton megvalósitani a szocializmust, a bolsevisták viszont azzal vádolják a szocdemeket, hogy miattuk nem képesek az országok egész sorozatában megvalósitani a proletárdiktaturát. És igaza is van kölcsönösen mindakét félnek. De vajjon mért nem vonja le mindkét fél ennek a belátásnak a következményét? Ugy látszik, pusztán azért, mert a gyakorlatban egyelőre, legalább is eddig, nem vonható le, mert a kétféle eszmekör kialakulásában olyan imponderábiliák is közremüködtek, amelyek fölmért észokokkal le nem vonhatóak.
Sohasem volt könnyebben belátható, mint ma, a történelmi materializmus egyik – bizonyos marxista köröktől mellőzött – igazsága, hogy az emberek maguk csinálják történelmüket. A jobboldali szocializmus mondhatni csak azért szervezi meg seregeit, nehogy saját korlátolt fejük szerint járjanak el, nehogy[1569] vad-sztrájkokat, vad-mozgalmat, röviden „vad-történelmet” csináljanak a helyzetük javitását immár nem igen halogatható tömegek. E jobboldali szocializmus, helyesebben szociáldemokratizmus, a tömegek cselekvési ösztönét a társadalmi demokrácia által elérendő békés átalakulás fantáziájával „reagáltatja le” – hogy e szóval is utaljunk e tüneménynek a ne
A közlés alapja:
Lappangó kézirat, 1 (2) f.
Makainé József Etelka tulajdonában volt. Katalógus, 1141.
Kiadva: Medvetánc, 1986/4 – 1987/1, 152–154. (Közli: Miklós Tamás.) Kiadásunk alapszövege.
Aláíratlan.