Emberi eszmélet és társadalmi haladás.
A szocialista gondolkodás fölfedte, hogy a társadalom történelmi változásaira a termelésben találunk értelmes magyarázatot. Ezek a változások azért szükségesek, mert megkivánja őket a termelésben tárgyiasult emberi logika. De nemcsak a történelmi változások szükségét hozza létre a termelés. Jelentkezési formájában minden emberi szükséglet a termelés szülötte. A gyomor kivánsága éppugy, mint a lélek óhaja. Vannak népek, melyek főtáplálékát zsiros kukacok teszik. A szigorúan kémiai-fizikai értelemben vett emberi szervezetnek nem is málnaszörpre, vagy bécsiszeletre van szüksége, hogy megujuljon, hanem kémiai képletben kifejezett anyagok fizikailag meghatározott mennyiségére. Mégis azt látjuk, hogy a mi társadalmunkban inkább föllázadnak a társadalmi rend ellen, vagy öngyilkossá lesznek emberek, semhogy bogarakkal táplálkozzanak. Ugyanígy vagyunk ruházkodásunkkal, lakásunkkal és általában életünk minden látható megnyilatkozásával. Mert a mi szükségleteink amegnyilatkozásával. Mert a mi szükségleteink a mieink, nem pedig az elvont, kedélytelen emberi test, „emberi szervezet” szükségletei és éppen azon a határon túl emberiek, ahol már nem nyerhetnek pusztán fizikai-kémiai képletekben kifejezést. Való, hogy testi gépezetünk csakis kémiai-fizikai anyagokat igényel, de az is való, hogy ezeket az anyagokat csakis olyan formában vehetjük magunkhoz, amilyen formában tudatunk megkivánja, amilyen kivánság formájában ez a tisztára fizikai-kémiai szükséglet tudomásunkra jut. Libamáj és giliszta között nem a gyomorsav, hanem társadalmi létünktől alakított tudatunk dönt.
Marx, az árútestről szólván, azt irja, nem lényeges, hogy vajjon valóságos, vagy képzelt szükségletet elégít-e ki a termék, az a fő, hogy szükséglet kielégitésére szolgál – használati értékkel rendelkezik. „Valóságos”[1498] és „képzelt” szükségletek között nem is igen tudunk különbséget tenni. Milyen szükséglet pl. a tiszta gallér meg a nyakkendő? Nyáron a cipő? Elgondolható-e, hogy nagy melegben egy szál ingben járjon hivatalába a kettős könyvelő? Tehát nem valóságos-e a társadalmi formák szerint való öltözködésnek testi szempontból indokolatlan, azaz „képzelt” szükséglete? És nem képzelt szükséglet-e az igazgyöngy viselése? Nem kell-e mégis valóságosnak elfogadnunk legalább is egy bizonyos társadalmi körre nézve, ha a nők nemi versengésére gondolunk? Nem képzelt szükséglet-e a százmilliós vagyonok gyarapitása ujabb milliókkal és nem valóságos-e ez a szükséglet, ha a tőkés verseny tőkehalmozási törvényét tartjuk szem előtt? Hiszen a tőkés, ha nem halmoz, tönkremegy és végül a proletárok sorába kerülhet. Márpedig ugyanoly emberi okok miatt nem akar a tőkés proletár lenni, amily emberi okok miatt a proletárok a tőkés társadalmi rendet átalakítani akarják. „Képzelt” és „valóságos” szükségletek tehát nem választhatóak el egymástól, ha csak el nem vonatkoztatunk az emberi élet lényegétől, a társadalmi léttől, a tudattól. Nem szabad persze megfeledkeznünk arról, hogytudattól. Nem szabad persze megfeledkeznünk arról, hogy ezeket a szükségleteket, akár „valóságosak”, akár „képzeltek”, csakis az anyagi termelés tárgyaival elégítheti ki az ember. Az igazgyöngy termelése[1510] anyagi munkát kiván. S mi több, ha kevés munkába kerülne termelése, nem is elégitené ki azt a pusztán társadalmi eredetü „képzelt” szükségletet, amelynek megszüntetéseül és fölkeltéseül ma szolgál. Ha csereértéke annyira csökkenne, hogy végül egybeesne mondjuk a hamis gyöngyök csereértékével, akkor mai használati értéke is elveszne. Mert használati értékét nem annyira az adja, hogy csillog, mint inkább az, hogy rengeteg pénzbe kerül. Igy amint az előbb azt láttuk, hogy a társadalmi eredetü tudat dönti el a kémiai követelményen belül, hogy az ember kukaccal vagy mivel csilapitja gyomorsavtól támasztott éhségét, úgy a tisztára társadalmi eredetü csereérték határozza meg az áru használati értékét az árutest tulajdonságain belül. Ha olcsóbbá válik a búza, mint a fa, fűtenek vele. Felsőbb köreink, ha vendéget látnak, csupa olyan étellel szolgálnak, ami jó és drága – was gut und teuer – mondja a német, vagyis ez ételeknek használati értéke egyaránt fakad árukból és érzéki tulajdonságaikból. Van is egy áru, amelynek használati értékét éppen a csereértéke határozza meg – ez a forgalomban lévő pénz. „Képzelt”[1520] szükségletek kielégitésére szolgáló termelési ágak a művészet, az irodalom, a vallások stb. Mindez azt jelenti, hogy minden kémiai és fizikai szervi müködésünk lebonyolitásához bizonyos meghatározott képzetekre, gondolatokra van szükségünk. E képzetekről pedig, ha összevetjük őket a gondolkodó alany érzéki létével, az derül ki, hogy értelmessé csak az a társadalmi rendi termelés teszi őket, amely a gondolkodó alany emberi létének alapjául szolgál, s hogy az őket gondoló ember puszta érzéki létének szempontjából egyenesen értelmetlennek tünnek föl. Mert – ismétlem – az érzéki[1528] lét szempontjából semmi értelme annak, hogy valaki, aki éhezik, elepedjék egy darab avas szalonna utáni vágyakozásban, ahelyett, hogy bogarakat enne. A körülzárt Párizsban annakidején patkányokat ettek az emberek. Ma az éhezők nem igen fanyalodnak patkányhúsra. A különbség pedig nyilván nem a gyomrokban van, hanem abban, hogy a „patkányhús-evés” képzetét akkor elfogadta Párizs társadalma, míg ma a mi társadalmunk visszautasitja ezt a gondolatot.
Marx azt irja, hogy az emberek életük termelésében akaratuktól nem függő viszonyokba, az u. n. termelési viszonyokba lépnek. A mi szempontunkból azt jelenti ez, hogy a világra születő gyermek olyan emberek közé születik, akik az ő akaratától függetlenül meghatározott tudatuak és ezért az együttéléshez szükséges tudatát neki ezekből a tudatokból kell meritenie, ugyhogy éppen ezeknek a tudatoknak együttes hatása válik akarati megnyilatkozásainak meghatározójává. Ezért az egyes ember tudatának változása és fejlődése lényegében az egész emberi társadalomnak az egyes emberben való fejlődésével azonos. Akinek a tudata „egyénileg” megváltozott, az „társadalmilag” is e változott tudatához képest cselekszik.
A közlés alapja:
Kézirat, 4 f.
PIM Kézirattár, JA 1087/11, idegen kéz tételszámozásában: 33.
Aláíratlan.