[Napjaink munkásmozgalma...]
[Napjaink munkásmozgalma...] [1]
Napjaink munkásmozgalma[1051] gyakorlatilag vet elébünk, szocialisták elé, olyan elméleti kérdéseket, amelyek a polgárság gondolkodóit is foglalkoztatták ugyan, de inkább csak azért, hogy e gondolkodók foglalkozásra találjanak, semmint a kérdések jelentősége miatt. E kérdések közé tartozik a müvészeté, különösen az irott müvészeté, amelynek fontosságát a kapitalizmust ostromló munkásság történelmi helyzete és gyakorlata támasztja alá. Mert miről van szó? A termelési viszonyoknak, tehát a társadalom alapjának a megváltoztatásáról. A termelési viszonyok személyek közötti, osztályok közötti vonatkozások, amelyek szembekerülvén akár csak részlegesen is a termelő erőkkel, sokkal inkább a hatalmi és sokkal kevésbé a gazdasági jelleg kérdését öltik magukra. Ezt látjuk az imperializmusban, a fasizmusban és a munkásság fegyveres harcaiban egyaránt. Mert mig egyfelől a polgárság gazdasági csoportjainak az egész társadalomra vonatkozó célkitüzései vannak, addig másfelől a munkásság politikai élcsapatának a célkitüzése az egész társadalomra vonatkozólag gazdasági természetü. És a munkásság mozgalma éppen azért politikai, mert célkitüzése a gazdaságnak, a termelési viszonyoknak a megváltoztatása. Ebben a küzdelemben az u.n. gazdasági harcok, sztrájkok stb is csak ugy jönnek számitásba az egész munkásság szempontjából, amennyiben politikai jelentőségre tesznek szert. Tehát vagy ugy, hogy nagy méretüek, vagy ugy, hogy kis méretüek ugyan, de a benne részvevő munkások számára harci iskola szerepét teljesitik. Mert a hatalom kérdéséről van szó, amit az is mutat, hogy a fennálló termelési viszonyokhoz olyan mértékben ragaszkodik a polgárság, amilyen mértékben hatalmának alapjául szolgálnak és hatalmához anyagi erőt szolgáltatnak. Amikor a tőkés termelés belső ellenmondásai folytán a termelési viszonyok, a polgárság hatalmának alapjai megrendülnek, a polgárság fegyveresen kiáll, hogy hatalmát megvédelmezze és továbbra is fönntartsa (fasizmus), még ha a termelési viszonyok dologiságba burkolt jellegén erőszakot kell is elkövetnie. Eszerint a termelési viszonyok abban a pillanatban, amelyben a termelő erők tőlük különválnak, hogy vélük szembekerüljenek, nyilt hatalmi kérdéssé változnak át. Hozzá kell tennünk, hogy hatalmi kérdésről forog akkor is a szó, amikor a termelő erők a polgári termelési viszonyokkal még összeillenek, ekkor azonban a hatalmi kérdést még dologi burok födi. Azokkal a termelő erőkkel, amelyekre a polgári termelési viszonyok támaszkodnak, lehet szocialista módon is termelni, noha az mindaddig nem szükségszerü, amig a termelő erők a termelési viszonyokkal nyiltan szembe nem kerülnek. A történelmi lehetőségnek és a történelmi szükségszerüségnek ellentétéről és ugyanakkor az egységéről beszélünk itt.egységéről beszélünk itt. Mindez magában foglalja, hogy a szocialista termelést nem a kapitalizmus összeomlásától, hanem a proletáriátus hatalmától kell elvárnunk.
Hogy világosabban szóljunk, vessünk egy pillantást a sajtóra. Sajtószabadsága a munkásságnak mindaddig van, ameddig sajtóra pénze nincsen: amig tehát a polgárság hatalmát dologi burok fedi. A munkásságnak addig biztosittatik jogilag is a szabadsága, amig a szabadságának megvalósitásához szükséges eszközök és föltételek hiányoznak. Bármilyen formában teremtsen is a munkásság magának ilyen eszközöket és föltételeket, a hatalmi kérdésről a dologi burok lehámlik és fegyveres erejü tilalom szegül szembe a munkásság felszabadulási mozgalmával. Ismételjük tehát: a termelő erők amily mértékben alapját alkotják a tőkés termelésnek, ugyanoly mértékben alapjai szocialista termelésnek is: ahol a termelő erők kezdetleges kapitalizmus szükségszerüségét jelentik a feudálizmussal szemben, ott kezdetleges szocializmusnak a lehetősége is jelen van a kapitalizmussal szemben; ahol pedig fejlett kapitalizmus van a termelő erők alapján, ott fejlett szocializmus lehetséges ugyanazon termelő erők alapján. Tehát nyilvánvalóan a hatalom kérdése mered elénk, amit a termelő erőknek semmiféle különleges magyarázatával eltüntetni nem lehet.
Már most, hogy tovább menjünk, idézzük a társadalomnak a történelmi materializmusból ismeretes tagozódását:
1. Az eszmék kiinduló pontjai az egyének.
2. Az egyének társadalmilag vannak föltételezve, meghatározva.
3. A társadalom gazdaságilag van megalapozva.
4. A gazdasági alap adva van az emberi munka termelő erejének (a technikának) és a tőle föltételezett termelési viszonyoknak a fejlettségével.
5. A gazdasági alapon emelkedik minden társadalmi, politikai és szellemi fölépitmény.
6. A termelési viszonyok jogilag tulajdon-, társadalmilag osztályviszonyok.
7. A gazdasági alap változásával az egész tenger fölépitmény lassabban vagy gyorsabban átalakul.
8. Mindezek: egyén és társadalom, termelő erők és termelési viszonyok, alap és fölépitmény egymással kölcsönhatásban állanak.
A teljesség kedvéért e felosztáshoz hozzá kell tennünk, hogy az emberi társadalom természeti föltételek közepette él és hogy az emberi munka termelő ereje (a technika) nem a társadalom belső tagozódásai közötti viszony, hanem a társadalomnak a környező természethez való viszonya. Igy például a gép, a termelő eszköz a társadalom és a természet közötti viszony megtestesülése, amely tőkeként csak akkor jelentkezik, ha kevesek tulajdonában van, vagyis ha a természet és a társadalom között lévő, a társadalomra nézve kedvező viszonyt az uralkodó osztály a maga számára gyümölcseiben kisajátitja. Igygyümölcseiben kisajátit ja. Igy válik az uralkodó osztály nemcsak az elnyomott osztályok, hanem egyben a természet kizárólagos urává.
A közlés alapja:
Gépirat, 2 f.
PIM Kézirattár, JA 1087/32a, idegen kéz tételszámozásában: 14.
1. réteg: írógép; 2. réteg: kézírás.
Aláíratlan.
[Napjaink munkásmozgalma...] [2]
Hogy világosabban szóljunk, vessünk egy pillantást a sajtóra. Sajtószabadsága a munkásságnak van mindaddig, amig sajtóra pénze nincsen: amig tehát a polgárság hatalmát dologi burok födi. A munkásságnak addig biztosittatik jogilag is a szabadsága, amig a szabadságának megvalósitásához szükséges eszközök és feltételek hiányoznak. Bármilyen formában teremtsen is magának a munkásság ilyen eszközöket és feltételeket, a hatalmi kérdésről a dologi burok lehámlik és fegyveres erejü tilalom szegül szembe a munkásság felszabadulási mozgalmával. Ismételjük: a termelő erők amily mértékben alapját alkotják a tőkés termelésnek, ugyanoly mértékben alapjai a szocialista termelésnek is: ahol a termelőerők kezdetleges kapitalizmus szükségszerüségét jelentik a feudálizmussal szemben, ott kezdetleges szocializmusnak a lehetősége is jelen van a kapitalizmussal szemben; ahol pedig fejlett kapitalizmus van a termelőerők alapján, ott fejlett szocializmus lehetséges ugyanazon termelő erők alapján. Tehát nyilvánvalóan a hatalom kérdése mered elénk, amit a termelő erőknek semmiféle különleges magyarázatával eltüntetni nem lehet.
A történelmi materializmus tanitásaiból tudjuk, hogy az eszmék egyének eszméinek látszanak egyfelől, másfelől azonban az egyén társadalmilag van föltételezve, meghatározva, aföltételezve, meghatározva a társadalom pedig gazdaságilag megalapozott. A gazdasági alap, amelyen minden társadalmi, politikaiminden társadalmi politikai és szellemi fölépitmény emelkedik, az emberi munka termelő erejének, a technikának és a tőleés at tőle föltételezett, vele meghatározott jogilag tulajdon-, társadalmilag osztályviszonyokként jelentkező termelési viszonyoknak a fejlődésével adva van. „A gazdasági alap változásával az egész tenger fölépitmény lassabban vagy gyorsabban átalakul.” Most azonban éppen a gazdasági alapnak a megváltoztatásáról van szó, aminthogy „a feladat nem abban áll, hogy a világot értelmezzük, hanem abban, hogy megváltoztassuk.”
A történelmi materializmus tanitásaiból ismerjük a következő gondolatsort:
1. Az eszmék kiindulópontjai az egyének.
2. Az egyének társadalmilag vannak föltételezve, meghatározva.
3. A társadalom gazdaságilag van megalapozva.
4. A gazdasági alapon emelkedik minden társadalmi, politikai és szellemi fölépitmény.
5. A gazdasági alap adva van az emberi munka termelő erejének (a technikának), valamint a tőle meghatározott termelési viszonyok fejlettségével.
6. A termelési viszonyok jogilag tulajdon-, társadalmilag osztályviszonyokként jelentkeznek.
7. A gazdasági alap változásával az egész tenger fölépitmény lassabban vagy gyorsabban átalakul.
A közlés alapja:
Gépirat, 1 f.
PIM Kézirattár, JA 1087/32b.
Aláíratlan.