[A materialisták...]
A materialisták, ezt[892] vetik ellenünk, elösmernek valami elgondolhatatlant és megismerhetetlent, Ding an sich-et, magánvalót, egy a tapasztalaton kivüleső, ismeretünkön kivülfekvő anyagot. Igazi miszticizmusba esnek, amikor fölvesznek egy a megismerésnek és a tapasztalatnak a határain tul levő dolgot. Amikor azt magyarázzák, hogy az anyag érzeteket okoz oly módon, hogy érzékszerveinkre hat, akkor a materialisták alapelvének valami ismeretlent vesznek föl, egy semmit, mert ők maguk kijelentik, hogy ismereteinknek egyedüli forrásai érzékeink. A materialisták kantianizmusba esnek, (mint Plechanow, aki a magánvalónak, azaz a tudatunkon kivül is meglevő dolognak a létét megengedi), megkettőzik „megduplázzák” a világot, a dualizmust prédikálják, mert a jelenségek mögött számukra magánvaló is van, az érzékek közvetlen adatai mögött van számukra még valami más is, valami bálvány, fétis, isteni alakzat, abszolutum, metafizikai forrás, a vallás hasonmása, vagy, mint Bazarov mondja, a „szent anyag”.
A machistáknak ezek az érvei a materializmus ellen, ezeknek az érveknek a legkülönbözőbb változataival hozakodnak elő.
Hogy vajjon ujak-e ezek az érvek és csakugyan csak egyes, machisták szerint kantianizmusba eső orosz materialisták ellen kell a machistáknak ezeket fölhozniok, egy öreg idealistának, George Berkeleynek munkájából veszünk tüzetes vizsgálat alá néhány fontos idézetet. Ez az utánanézés annál is szükségesebb, mert a machisták, akiknek filozófiai befolyásuk van még ma is a munkásosztálynak egy részére a machista vezéreken át, Berkeley filozófiai irányzatát hamisan állitják elénk.
George Berkeley püspöknek 1710-ben jelent meg a szóban forgó müve, „Az emberi megismerés alapelveiről szóló tanulmány” cimen. (Abhandlung über die Prinzipien der menschlichen Erkenntnis, Übersetzung von Friedrich Überweg, Phil. Bibliothek, Bd. 20. Verlag Felix Meiner, Leipzig 1920.) Munkája a következőképpen kezdődik:
„Annak, aki az emberi megismerés tárgyaira egy pillantást vet, föltünik, hogy ezek részben az érzékekbe egyidejüleg, vagyis most belevésődő képzetek, részben pedig olyan képzetek, amelyeket azzal szerzünk, hogy megfigyeljük, mit szenved és mit cselekszik a lélek és végül részben olyan képzetek, amelyek az emlékezet és a képzelet utján jönnek létre. Látóérzékem utján szerzem a fény és szinképzeteket, ill. ezeknek különböző fokozatait és minőségi módosulásait, tapintó érzékszervemmel fogok föl pl. keménységet és puhaságot, hideget és meleget, mozgást és ellenállást. ... Szagló érzékszervem, érzékem teremt számomra szagokat, izlő érzékem iztapasztalatokat, halló érzékem a szellemet hangészrevételekhez juttatja. Ha már most megfigyeljük azt, hogy emez észrevételek egyike kiséri a másikat, ugy az történik, hogy egyetlen névvel jelöljük és ennek folytán egy dologként szemléljük őket. Ha pl. megfigyeltük, hogy egy bizonyos szin, iz észrevétel, szag észrevétel, alak és szilárdság együttesen lépnek föl, ugy ezeket egy meghatározott dolognak tartjuk, amelyet aztán alma névvel jelölünk. Más képzetcsoportok követ, fát, könyvet és hasonló érzéki dolgokat alkotnak.” (1)
Berkeley munkája első pontjának ez a tartalma. Szögezzük le, hogy bölcseletének alapjául a „keménységet, lágyságot, meleget, hideget, szineket, izeket, szagokat” stb teszi. Berkeley számára a dolgok képzetek csoportjai, amelyeken, hozzátehetjük a fentiek szerint, tulajdonságokat és észrevételeket ért, nem pedig elvont gondolatokat. Berkeley azt mondja továbbá, hogy az ismeret tárgyain, vagy eme képzeteken kivül még valami létezik, valami, ami felfogja őket: – a kedély, a szellem, a lélek, vagy az én. Nyilvánvaló, következtet a filozófus, hogy a képzetek nem létezhetnek másként, mint egy szellemben, amely felfogja őket. Hogy erről meggyőződjék, ahhoz elegendő, ha a létezni kifejezés jelentését elgondolja:
„Ha azt mondom, hogy az asztal, amelyen irok, létezik, az azt jelenti, hogy látom és érzem; ha szobámon kivül volnék, ugy abban az értelemben beszélhetnék létezéséről, hogy én, ha szobámban volnék, percipiálhatnám...”
Igy szól Berkeley munkájának 3. pontjában és mindjárt vitába is száll azokkal az emberekkel, akiket materialistáknak nevez. „Mert – mondja – amit mondani szokás nem gondolkodó dolgoknak föltétlen létéről anélkül, hogy valamilyen vonatkozásában föl ne fogtuk volna, az teljesen értelmetlennek látszik. Ilyen dolgoknak a léte képzettélevés. Esse is percipi, esse est percipi.
A közlés alapja:
Gépirat, 1+1 másolat, 3 f.
PIM Kézirattár, JA 1087/4, idegen kéz tételszámozásában: 8.
Az 1. másolat alján idegen kéz: Masolat eredeti[olvashatatlan szó]; Az 1. másolat verzóján:
2835 : 64 = 44
275
1. réteg: írógép; 2. réteg: kézírás.
Aláíratlan.