Gyermekévek a régi Tabánban „Félig földbe süppedt tabáni házban laktunk. Az ebédlő ablakait állandóan zárva, lefüggönyözve kellett tartani, mert emberi és állati lábak vonultak el előttük, és esős időben az Attila körúti villamosok sárpecsétekkel fröcskölték tele az ablakok üvegét. A másik kapu az Árok utcára nyílt, ahol egy Budavár ostromából származó befalazott ágyúgolyó jelezte a ház korát.” 1 „Ez két különböző világ volt. Az Attila körút túlsó oldalán már a századfordulón épült modern házak voltak és a testőrlaktanya, szóval a Várnak a dépandanszai. Az Árok utca a legsötétebb Tabán volt, de a barátainkat inkább kaptuk innét, mint az Attila körútról. Az apámnak műkereskedése volt. Nem volt semmiféle üzlet jellege, jelzés vagy tábla a kapun, ilyesmi nem volt. A vásárlóközönsége az apámnak egymásnak adta át a címet, közölték, hogy van egy ház az Attila körút 21-ben, és ott szép dolgokat lehet látni és venni. Ez egy üzleti fogás volt tulajdonképpen az apám részéről, ez a romantikus beállítás – mert semmibe nem került volna, hogy egy táblát tesz ki. Azonkívül az adó miatt sem tette ki azt a bizonyos táblát.” 2 „Az érdeklődők fogadtatása több mint barátságtalan volt. Ha valaki óvatlanul kinyitotta a kaput, hatalmas, fehér komondor rohant rá. A törzsvendégek tudták, hogy belépés előtt a bronzkopogtatót kell használni. […] Az igazi értékek, óbécsi és meisseni porcelánok, metszett rubinpoharak, augsburgi ezüstök, gótikus faragványok, arannyal hímzett miseruhák egy örökké befüggönyözött, vaspánttal lezárt szobában, ronda altdeutsch szekrények mélyén voltak elrejtve. Az apám néha nagy unszolásra kihúzott egy fiókot, mutatott valamit, aztán gyorsan visszacsukta. Ma sem tudom, hogy a kincsekhez való ragaszkodás vagy zseniális üzleti fogás volt-e ez. Valószínűleg mind a kettő.” 3 „Édesapámat Schiller Jenőnek hívták. Valamikor Németországból került ide, Magyarországra ez a zsidó család. Nem jiddisül, hanem németül beszéltek. Azt, hogy a szüleim hol ismerkedtek meg, nem tudom, nem is meséltek róla. De olvastam a levelezésüket. Érdekes, hogy mind a ketten jobban tudtak németül, mint magyarul, mégis magyarul írtak egymásnak.

1  Lásd Horváth Márton: Holttengeri tekercsek. Magvető Kiadó, Budapest, 1970. 23– 24. 2  Horváth Márton 1982. november 17-i visszaemlékezése. Standeisky Éva hangszalagra rögzített interjújának átirata, 1. (A szerző birtokában.) 3  Holttengeri tekercsek. I. m. 24.