Egy álregény mint történeti forrás: a „Holttengeri tekercsek” (1957–1987) Miután 1957 januárjában a pártvezetés megvonja Horváth Mártontól az őszi események értékelésére adott megbízását és megindítja vele szemben a fentiekben ismertetett pártvizsgálatot, egyúttal távozásra bírja a Párttörténeti Intézetből is, majd több kulturális intézmény vezetői posztja mellett felkínálja számára a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatói székét is, amelyet ő készséggel elfogad. Bár a korábbi tisztségeihez képest új munkaköre összehasonlíthatatlanul szerényebb pozíciónak számít, Horváth mégsem az egykor jobb napokat látott, bukott funkcionárius keserűségével lát munkához, mivel a hatalomból való távozása nem mások döntésének, hanem a saját elhatározásának a következménye volt. Mint életének erre a fordulatára emlékezve írja: „Azt a konzekvenciát vontam le a saját személyemre vonatkozólag, hogy felelős vagyok én is azért, ami itt történt. Nem 53-tól, hanem 45-től, mert a problémák nem új keletűek voltak. Elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy valami formális önkritikával vagy még azzal sem, úgy kezeljem a dolgot, mintha az autó esős időben befröcsköli a nadrágomat és lepucolom, vagyis folytatom ott, ahol abbahagytam.” 188 Az irodalmi múzeum életében különben az 1957-es év mérföldkőnek számít, a gyűjteményt ugyanis ekkor költöztetik az elhanyagoltságában is impozáns pesti Károlyi-palotába. 189  Horváth múzeumi pályafutásának első évében rendezik meg az első nagy Arany János-, majd az öt termet elfoglaló Ady-emlékkiállítást, továbbá megkezdik az évkönyvek és egy irodalmi képeskönyv- sorozat megjelentetését is. Az intézmény egy ekkor még fiatal munkatársa utóbb úgy emlékezett, hogy „a múzeumnak az egyik legjobb korszaka volt a Horváth Márton ittléte”. 190

188 Vámos György (szerk.): Sorshelyzetek. I. m. 104-105. 189 A nagy múltú épület nagy múltjának egyik öröksége volt az igazgatói szobában álló, díszes íróasztal is, amelyen a Petőfiről elnevezett intézmény vezetője annak tudatában ápolhatta a költő emlékét, hogy a palotát 1849-ben elfoglaló Haynau táborszernagy is ezen az asztalon látta el kézjegyével a halálos ítéleteket. 190 Beszélgetés Sára Péterrel a kezdetekről. In: Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei – Dokumentumok, írások, vallomások. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 2000. 51. Elérhető: https://library.hungaricana.hu/en/view/ORSZ_PIMU_Pimkonyvei_11_Petofi/?pg=0&layout=r. (Letöltve: 2016. 09. 12.)