Bár Horváth Márton kultúrpolitikusi ténykedése a kortársi visszaemlékezések és az újabb szakirodalom jóvoltából viszonylag ismert, 100  propagandafőnöki működéséről ugyanez nem mondható el. Pedig a párt agitációs és propaganda osztályának a vezetőjeként (1950–1954) a teendői közé tartozott a szüntelenül éleződő osztályharc sztálini tézise jegyében megbélyegzett csoportok (falusi nagygazdák, papok, volt tőkések) elleni kampányok megkonstruálása is. Az íróasztalon megfogalmazott eszme azután a sajtó, a rádió és a filmhíradó, valamint az országot ellepő politikai brosúrák és faliújságok révén csakugyan a tömegek közé hatolt, és még a kulturálisan egyébként passzív társadalmi rétegeket is elérte. 101   Az elsősorban a falusi társadalmat szétziláló kulákellenes és antiklerikális propaganda-hadjáratok megszervezése mellett az agitprop osztály kivette részét az ipari munkásság sorsának az alakításából is. Ennek egyik jellemző példája a párt által 1950 nyarán tervbe vett „normarendezés” ügye, amelynek a nyilvánosságra hozatalát Horváth Mártonnak kellett megterveznie. Bár a pártvezetés által rövid úton elfogadott indítványában Horváth a bércsökkentéssel egyenértékű normaemelés társadalmi elfogadtatásával láthatóan nem sokat bajlódott, legalább utólag látni engedi, hogyan is dolgozott ekkor a jövő (igazi) mérnöke: „A Szabad Népben (és utána a Népszavában) munkáslevelek vessék fel a normarendezés szükségességét [...]. A [...] 1 4-én tartandó Minisztertanács fogadja el a normarendezésről szóló kormányrendeletet. Az erről szóló hirdetmény kb. 30 sor terjedelemben [...] vasárnap jelenjen meg [...]. Ugyanaznap jelenjen meg a Szaktanács [Szakszervezeti Tanács] állásfoglalása a normarendezés mellett. Az [...] agitáció- felelősök élesen lépjenek fel a normarendezés [...] tagadása ellen [...] majd név szerint is leplezzék le azokat a gyakran rosszhiszemű elemeket, melyek [...] a normarendezés ellen áskálódnak.” 102 Az agitprop osztály magától értetődő módon utat mutatott az utca emberének is, nevelő hatású üzenetekkel segítve eligazodását a jó és a rossz között.

100 Lásd elsősorban Standeisky Éva idevágó műveit: A Magyar Kommunista Párt irodalompolitikája, 1944–1948. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987; Írók lázadása. 1956-os írószövetségi jegyzőkönyvek. Irányított irodalom sorozat. (A kötetet sajtó alá́ rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Standeisky Éva.) MTA Irodalomtudományi Intézete, Budapest, 1990; Az írók és a hatalom, 1956-1963. 1956-os Intézet, Budapest, 1996; Gúzsba kötve. A kulturális elit és a hatalom. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2005. Lásd továbbá: Kövér György: Losonczy Géza 1917–1957. 1956-os Intézet, Budapest, 1998; Rainer M. János: Az író helye. Viták a magyar irodalmi sajtóban, 1953–1956. Magvető, Budapest, 1990; Révész Sándor: Egyetlen élet. Gimes Miklós története. 1956-os Intézet–Sík Kiadó, Budapest, 1999; Scheibner Tamás: A magyar irodalomtudomány szovjetizálása. A szocialista realista kritika és intézményei, 1945–1953. Ráció Kiadó, Budapest, 2014; Vasy Géza: „Hol zsarnokság van” – Az ötvenes évek és a magyar irodalom. Mundus Kiadó, Budapest, 2005. 101 A propaganda hatékonyságát jelzi Kovács Lajos juhász, egykori ávós sorkatona szókincsének a gyarapodása is: „Ugye mink, mint ávósok […] amikor azt mondtuk neki [ti. egy-egy kitelepítésre ítéltnek], hogy hát most már tessék, oszt pakoljon, oszt üljön fel, oszt már megyünk is, az az ember úgy le lett alázva ezzel a modorral, hogy az már a rendőrrel sem mert utána szembeszállni. Nem mert, mert tudta, hogy […] osztályellenség.” Lásd Gulyás Gyula– Gulyás János: Törvénysértés nélkül… A hortobágyi munkatáborok (1950–1953) filmszociográfiájának dokumentumai. Láng Kiadó, Budapest, 1989. 40. 102 Horváth Márton előterjesztése az MDP Titkársága 1950. július 5-i ülésén. MNL OL M-KS 276. f. 54. cs. 107. ő. e. 16–18. Az előterjesztés első oldalát lásd itt. Elérhető: http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/mdp-jegyzokonyvek. (Letöltve: 2015. 02. 11.)

Összevont egyház- és kulákellenes propaganda három képben: a terv, a tett és a felelősségrevonás Forrás: Ádáz ellenségünk a kulák című diafilm (rajz. Szőnyi Gyula). A Magyar Fotó Dia-osztálya, Budapest, 1953. Elérhető: http://diafilm.osaarchivum.org