1937 tavaszán, több eredménytelen kísérlet után, Schiller Jenőnek végre sikerül négyszemközt is találkoznia a börtönparancsnokkal, s ha már nála jár, kikéri a véleményét a két magával vitt vadászpuskáról is, amelyeket megvételre kínálnak neki. A parancsnok a fegyverek vizsgálatába mélyed, a papa távozik, Schiller Marcel pedig csakhamar engedélyt kap, hogy könyveket vitethessen be. 38 Schiller a börtönben megismerkedik Goldmann György szobrásszal és Kondor György festővel (később mindkettőjüket Dachauban érte a halál). Goldmann […] az egyik hadbírótól megbízatást kapott arra, hogy fafaragványokkal díszítse a bútorát. Goldmann megfaragott egy farnesei Herkulest, amelyik nem egyszerű másolata volt az antik klasszikus szobornak, hanem elrajzolt, torzított alak volt, bunkóra támaszkodó Herkules. […] amikor kész lett ez a szekrény a Herkulessel, akkor a hadbíró, aki rendelte, azt mondta: Most ezzel fog kelleni nekem együtt élni, ez olyan, mint a Népszava kalapácsos embere, hát hogy jövök én ehhez? Hát nincs magában ízlés, érzékenység a finomságok iránt? Azt felelte a Goldmann, van érzékem hozzá, csak amikor beléptem ebbe a házba, akkor elveszítettem. Hasonló volt a helyzet a Kondor György nevű fiatal festővel, aki ugyancsak kapott megbízatásokat […]. Az őrök hordták be a mamának, papának, gyereknek, menyasszonynak a fényképét, a Kondor pedig festményeket csinált ezekből, és nagy hírre tett szert. [...] Egy nagy megbízást is kapott, ezt már egy hadbírótól, egy fegyvertáblát kellett csinálnia, [...] ahol a fegyverek állnak. De olcsóbbnak gondolta a megbízó, hogyha nem zöld posztót használ, hanem a Kondor fesse meg azt a fatáblát [...]. Festett egy jelenetet a Kondor, Szarvasvadászat volt a címe, mindössze az a változás volt a reálissal szemben, hogy a szarvasok támadtak, és a lovon ülő vadászok sarkantyúzták a lovaikat, hogy meneküljenek [...]. Hát ember, mondja a hadbíró ennek a Kondornak, hát nem hallott maga még szarvasvadászatról? [...] Hát én úgy gondoltam [felelte a Kondor], hogy a szarvasoknak is van esélye, [...] és nem tűrik egyszerűen, hogy oldalba lőjék őket. Hát kétségbe volt esve [a hadbíró], de elfogadta. 39 Goldmann György: Horthy rendőr. Ólom, 24 cm., 1936. (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) Forrás: Népszava, 2008. október 22. 12. Elérhető: https://adtplus.arcanum.hu (fizetős tartalom) Szabadidejében Schiller Marcel olvas és nyelveket tanul. A franciával kezdi (németül tud), amelyhez öccsétől, a nála tíz évvel fiatalabb Schiller Ferenctől rendel nyelvtant, szótárt és olvasmányokat. A beküldött könyvek láttán azonban gyakorta elégedetlenkedik (például amikor egy Rousseau-műnek csak a második kötetét kapja meg), máskor meg nehezen követhető igényeivel teszi próbára öccsét. „Nyelvtanulási szempontból fontos, hogy a klasszikusok mellett egyszerű nyelvű, könnyű fajsúlyú, mai olvasmányokkal is elláss” – írja neki egy alkalommal, majd egy nem sokkal későbbi másik levelében így fakad ki: „Többek között a könyvekhez sem értesz. Megveszed számomra az első újonnan megjelent ponyvákat, amit a kereskedő a kezedbe nyom.” 40 Idővel, amikor a franciával már elboldogul, angolul kezd tanulni, amihez a figyelmes igazgatóság anyanyelvi tanárt is biztosít, miután a zárkájába beköltöztetnek egy állítólagos angol kémet. 41

38 Horváth Márton személyes közlése. 39 Horváth Márton visszaemlékezése egy vele 1986 őszén készült rádióinterjúban. I. m. 25–26. 40 Schiller Marcel börtöncenzori pecséttel ellátott levelének részlete Schiller Ferenchez a Conti utcai katonai börtönből 1937. június 8-án, 3. (A szerző birtokában.) 41 Horváth Márton személyes közlése.